A régi bajor ökör


A régi bajor ökör



A bajor húsellátáshoz a 14-18. századtól a Magyarországgal folytatott ökörkereskedelem volt a legfontosabb hozzájárulás. A 16. század közepén érte el csúcspontját évi 150 000 ökörrel. Augsburgba [kb. 900 kilométer] összesen mintegy 75 000 ökröt hajtottak 1572 és 1583 között. 


Legfeljebb hárommillió jó izomzatú és ép ember élt a pusztán sztyeppei szarvasmarha . Nagyobbak és nehezebbek voltak, mint a német versenytársak, de a lengyelek és a dánok is. Még a Dél-Németország felé tartó hosszú menetelés után is nagyobb vágási súlyról számolnak be, mint regionális földi sztrájkok esetében.

A gyengébb minőségű hússal való kereszteződés elkerülése érdekében egyes városok megtiltották a henteseknek az őshonos marhák feldolgozását, miután a magyar ökrök megérkeztek.


"200 ökörhöz négy gazda és egy liedtschmann kell,

aki az ökrök elé járul, és minden nap fizet az ökröknek."


Öt ember 200 ökörért - nem csak a holland és északnémet, hanem a magyar és délnémet sofőrök is biztosan tudták, hogyan bánjanak a szarvasmarhákkal a ma megszokott technika nélkül!


Főleg ha ránézel magyar sztyeppei szarvasmarha bemutatja: Az export ökrök tömege kezdetben 350-500 kilogramm, a 18. században 650 kilogramm felett volt. 50-200 állatból álló csordákat tereltek. Neki szarvak 80 centiméter hosszúak voltak . Egyelőre nem találtak bizonyítékot emberi sérülésekre. Az állatok sérülései ritkák voltak, és esetenként sántasággal jártak. A menetben megbetegedett állatokat útközben eladták, nehogy megállítsák a sodródást.


Forrás: Anita Idel „A tehén nem Kli makiller” (79-80. oldal)



puszta így nevezik azt a Duna-Tisza közi puszta, gyéren növényzett síkságot, amelyet az eurázsiai sztyepp nyugati lábának tartanak. A név az ószláv „pust” szóból származik, ami olyasmit jelent, mint „puszta”, „hulladék”, „üres”.


A legújabb leletek szerint a puszta ún erdő-sztyepp több mint 35 000 évvel ezelőtt, fokozatosan átalakult egy több mint 8 000 évvel ezelőttivé füves sztyepp és az elmúlt 3000 évben az emberi tevékenység révén terjedt el, mint Kulturális sztyeppe vagy másodlagos sztyeppe fokozatosan, a 14. és 18. század közötti időszak jelentőségével. A következő időszakban, különösen a 20. században a puszta intenzív mezőgazdasági művelésre került. A pusztai régi sztyeppei tájból már csak néhány nagy terület maradt meg - ilyen például a Hortobágyi Nemzeti Park.


Forrás: WIKIPÉDIA

Puszta ötlete, amelyet manapság szinte kizárólag turisták használnak: a húzó kút széles füves sztyepp.